A Meyer-project

(created by Tuvok)

Ki az aki nem szeretné olcsóbban működtetni autóját, szinte ingyen fűteni a lakását, nem beszélve arról a le nem becsülendő tényről, hogy energiafogyasztásának káros anyag kibocsátását is leredukálhatja szinte a nullára. Szerintem ettől a kérdéstől csak az zárkózna el, akinek valamilyen anyagi természetű érdeke az, hogy a jelenlegi környezetszennyező, drága technológiák továbbra is piacképesek maradjanak. Ezen érdekcsoportokat főleg a jelenlegi energia szektor területén találhatjuk meg.

Ez a Stanley Meyer nevű amerikai feltaláló szerencsére kidolgozta a víz bontásának egy olyan új módszerét, melyet hatékonyan fel tudott használni a saját autójának energia ellátására is. Miután levédette a szabadalmát 1990-ben (a 4,936,961 szám alatt), hosszú időn át ezzel az átalakított autóval közlekedett.
Sajnos ezt a zseniális feltalálót megmérgezték a jóakarói. Éppen a szokásos étteremében kezdett el ebédelni, amikor egyszer csak rosszul lett, megpróbált kirohanni az étteremből az autójához, de alig lépett ki, amikor is összeesett és meghalt.

Meyer szabadalmi ismertetése enyhén szólva is eléggé pontatlan, a lényeges adatok nagy része hiányzik, igazából az alapelv az amiből érdemes kiindulni. Megoldásánál a vízbontás két koncentrikusan kialakított henger alakú kondenzátor lemez között történik, ahol a kondenzátor lemezeket egy LCR kör kapacitásaként használja. Ezt a kört úgy hangolják ki, hogy azon a frekvencián jöjjön rezonanciába, amely a vízmolekulák sajátfrekvenciája. Az áramkör tartalmaz még egy egyenirányítót is, melynek a feladata az, hogy megakadályozza a molekulák irányultságának (orientációjának) megváltozását.
A rezgőkör az intenzív buborék képződés hatására elhangolódik, ezért szükséges az impulzussorozatok közötti szünet beiktatása.
Nem ismerjük sem az alkalmazott feszültséget, sem az alkalmazott jelsorozat paramétereit (frekvencia, impulzus szám/jelsorozat, jelsorozatok közötti szünet).

Ismert adat viszont az elektródák közötti távolság, az elektródák anyaga, illetve az, hogy a vezérlő áramkör jelei feltranszformálásra kerültek (kV szintre).
Mivel a találmány rekonstrukciójánál az elsődleges cél az optimális paraméterek megállapítása, illetve egy hagyományos oszcillátor frekvenciája csak egy szűk intervallumot fed le, valamint a jelsorozatok időzítési paramétereinek beállítása körülményes, ezért kézenfekvő, a kísérleti berendezés esetében a számítógép programozható oszcillátorként történő felhasználása. A párhuzamos port viszonylag széles frekvencia tartományban képes négyszögjel impulzusok leadására.

Nincs más dolgunk tehát, mint a párhuzamos portra rákötni egy teljesítményerősítőt, majd a felerősített jelet feltranszformálás és egyenirányítás után az egymástól 1mm távolságra elhelyezkedő rozsdamentes elektródákba vezetni.

Rozsdamentes acél-t a sarki fűszeresnél nem, de a Ferroglobus-nál bárki könnyű szerrel beszerezheti, melyet ha jól tudom még méretre is vágnak. Az elektródák közötti távolságtartás plasztik lapokkal megoldható (pl.  a telefonkártya vastagsága kb. 1mm-es).

A jelsorozat előállítását pedig egy kis számítógépes program végzi el, mely a számítógép párhuzamos kimenetének 1 portját kapcsolata a programban beállított paraméterek szerint. A programot célszerű dos-ban futtni, mert a windows mûködésekor jelentős időzítési csúszások keletkezhetnek.

Íme tehát a program, melyet erre a célra írtam : 

Letöltés:  freq3.exe  8976 bytes

és a teljesítményerősítő kapcsolási rajza:

Mint az a rajzból kiderül a számítógép elektronikus védelmét optocsatolós leválasztással oldottam meg, mely az alkalmazott CNY17-3 esetében kb 5 KV-ig biztosítja a computer állagmegóvását.

Információ a párhuzamos portról:

 Nevét onnan kapta, hogy az adat bitjei egyszerre, egymással párhuzamosan haladnak 8 db vezetéken (byte). A párhuzamos portot vagy interfészt szokás Centronics portnak is nevezni, mivel a Centronics cég fejlesztette ki a saját nyomtatói számára, még a PC-k megjelenése előtt. Tehát alapvetően a számítógép és a nyomtató közötti kommunikációra való. Régebben ez egyirányú volt, csak a PC adta az adatokat a nyomtatónak. Ma már sokkal intelligensebbek a nyomtatók is ezért, ők is küldözgetnek jeleket a gépnek (kifogyott a papír v. a tinta stb.). Ám a PC-kben ez a port nem csak erre való, sok más feladatot is elláthat. A két számítógép közötti adatátvitel egyik legegyszerűbb módja, és ráadásul gyorsabb, mint a soros adatátvitel. De lehet rá kötni külső winchestert, lapolvasót, külsőmodemet stb. Vagy akár az általunk épített áramköröket. Vezérelhetünk vele akármit. Leggyakoribb a motorok és az izzók vezérlése. Persze ezt nem szabad közvetlenül végezni. Az áramköröket galvanikusan le kell választani, legyen az bármi csekély áramkör is. Hiszen ha tönkre megy, és rövidre zárja a párhuzamos port kimeneteit, vagy külső tápegység feszültsége jut rá, akkor az az egész alaplapunk életébe is kerülhet. Kivéve, ha olyan alaplapunk van, amelyre még nincs ráintegrálva az interfész.

A párhuzamos port bekötése:

Figyelem!